Pasolini Olaj című regénye gyönyörű és borzasztó torzó, tragikus eseményeknek emléket állító monumentum. Szerzője szándéka szerint ez lett volna a Nagy Mű, melyben a világ elé kívánta tárni mindazt, amit koráról, társadalmáról, kultúrájáról megtapasztalt, gondolt. Hogy milyen lett volna, ha elkészül, a ránk maradt kéziratból épp csak felsejlik, de a világ kusza hálózatának képe így talán még erősebben hat, s a vállakozás kudarca is a világ egyetlen kézzel, egyetlen tekintettel át nem foghatóságát, egyetlen hanggal el nem mesélhetőségét hirdeti. Még akkor is, ha szerzője nem akarattal hagyta magára el nem készült művét – az erőszakos halál gondoskodott róla, hogy a vállalkozás örökre befejezetlen maradjon.
