„Fölmerülhet a kérdés, hogy Kertész Imre és azok a kortársai, akik ma elismert magyar írók Németországban, »nagyobb« írók-e, mint azok a »nagy« klasszikus íróink, akik nem részesültek hasonló külföldi fogadtatásban, még kevésbé Nobel-díjban. Nemcsak a 19. század és a Nyugat nagyjaira gondolhatunk itt, hanem Illyésre, Szabó Lőrincre, Weöresre, Pilinszkyre, Nemes Nagy Ágnesre is, vagy akár a kortársak közül is Hajnóczyra, Oraveczre, Tandorira, Spiróra, Závadára, Tolnaira, akik egyikétől-másikától megjelentek ugyan néha perifériális kötetkék, de mindjárt alá is merültek a könyvtermelés mérhetetlen áradatában.”
Györffy Miklós új tanulmánykötetében olyan írásait gyűjtötte össze, amelyek a német nyelvű irodalmak 20. századi jelenségeit a magyar kulturális recepció perspektívájából elemzik, továbbá azt vizsgálják, hogy az újabb magyar irodalmat milyen kapcsolatok fűzik a németséghez, a német kultúrához.
