Murányi Sándor Olivér prózaírót eddig inkább Erdélyben ismerték, az utóbbi időben magyarországi publikációi révén felhívta magára a figyelmet. Elmondható, hogy merész hangvételű, az obszcenitásig menő, humorral átszőtt leírásokban bővelkedő, de hasonlóképpen a természethimnusz „szentségéig” emelkedő prózája egyként a magáénak mondhatja a kortársi kalandregényi, nevelődési regényi sajátosságokat, melyek a megnevezetlenül maradt erdélyi áthallásokkal, átszövődésekkel megkülönböztetett helyet biztosíthatnak számára a kortárs irodalomban.
