A kötetben található 370 térképlap bepillantást enged a Magyar családnévatlasz több mint öt éve tartó, jelenleg is folyó munkálataiba. A most közzétett kartogramok alapján két időszelet viszonylatában tájékozódhatunk: a 18. századból az 1720-as országos összeírás közel 180 ezer adózójának névadatára támaszkodva tanulmányozhatjuk a kor tizenöt leggyakoribb családnevének téri eloszlását. A jelenkori korpuszból alapvetően a magyarországi népesség-nyilvántartás több mint tízmillió adata alapján kapunk áttekintést a 106 legfrekventáltabb családnév nyelvföldrajzáról. Az atlasz a szótári típusokokn túl jó néhány ortográfiai, hangtani, morfológiai és szemantikai jelenséget is bemutat, melyek között a magyarországi családnévállomány főbb jövevényrétegei is látókörünkbe kerülnek. A szerző a bevezető tanulmányban külön is hangsúlyozza, hogy a magyar nyelvészeken túl sok más rokon, illetőleg a nyelvtudománnyal felületileg érintkező diszciplína hasznosíthatná a kartogramok kínálta lehetőségeket. Közöttük elsőként említi a történészeket. Rajtuk kívül a honismerettel, néprajzzal, művelődés- és népiségtörténettel, kisebbségkutatással, kontaktológiával, migrációs kérdésekkel foglalkozó szakemberek is sok tudományközi összefüggés birtokába juthatnak.
